Sdaiefk

Petrel
A Petrel rakétaszonda makettje (jobbra) múzeumban kiállítva. Mellette balra a Skua rakétaszonda makettje.
Változat	Petrel–1
Funkció	rakétaszonda
Gyártó	Bristol Aerojet
Fő üzemeltetők	Met Office
Szolgálatba állítás	1967
Szolgálatból kivonva	1982
Méret- és tömegadatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Hossz	3,34 m m
Törzsátmérő	19 cm m
Indulótömeg	130 kg kg
Hasznos teher tömege	18 kg kg
Repülési jellemzők
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Legnagyobb repülési magasság	140 km
Fokozatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Fokozatok száma	1
Típusa	szilárd hajtóanyagú
Égésideje	30 mp

A Petrel (magyarul: viharmadár) brit egyfokozatú, szilárd hajtóanyagú meteorológiai rakétaszonda, amelyet az 1960-as évek második felétől alkalmaztak a magaslégkör, főként az ionoszféra tanulmányozására.

Története[szerkesztés]

A brit Meteorológiai Hivatal (Met Office) magaslégköri kutatócsoportjának (High Altitude Research Unit) az 1960-as évek elején elkezdett rakétaszondás légkörkutatásainak a céljaira készített rakétaszonda. A korábbi rakétaszondákhoz hasonlóan a Petrelt is a Bristol Aerojet vállalat fejlesztette ki a wescotti Rocket Propulsion Establishment (RPE) rakétakísérleti közponntal együttműködve. A cél a korábbi Skua rakétáknál nagyobb, 140 km magasság elérésére képes olcsó rakétaszionda kidolgozása volt. A Petrel konstrukciója Skua rakétán alapul, annak továbbfejlesztett, nagyobb méretű változata. 1967–1982 között 243 darabot indítottak a különböző helyszínekről. Ezek közül 6 indítás volt sikertelen, így a rakéta megbízhatósága 97,53%.os volt. Két változatát, a Petrel–1-t és a Petrel–2-t alkalmazták. Ezek a szilárd hajtóanyagú rakétahajtómű méretében és tolóerejében különböztek egymástól. Az első rakétaszondát 1967. június 1-jén indították a skóciai South Uist szigetről, az utolsó indításra 1982. augusztus 11-én került sor. A rakétákat Svédország és Norvégia területéről is indították.

Műszaki jellemzői[szerkesztés]

Rendkívül egyszerű felépítésű rakétaszonda. A rakéta orr-részében halyezték el a telemetriai egységet és a tudományos műszereket, valamint a rakéta visszatérését szolgáló ejtőernyőt. Hajtóműként a Chick típusú szilárd hajtóanyagú rakétahajtóművet használták. Felhasználás után a kiégett gyorsítórakétákat cserélni lehetett, így egy rakétaszonda többször felhasználható volt. A szondák indítását tehergépkocsira telepített, 10 m hosszúságú indítócsőből hajtották végre.

Típusváltozatok[szerkesztés]

Petrel–1[szerkesztés]

1967-től alkalmazták. Hajtóművét három Chick típusú szilárd hajtóanyagú rakétahajtómű, ezek együttesen kb. 20 kN tolóerőt biztosítottak. A hajtómű égésideje kb. 30 mp volt. A 130 kg starttömegű, 19 cm átmérőjű és 3,34 m hosszúságú rakétaszonda 18 kg-os hasznos terhet tudott 140 km-es magasságban juttatni.

Petrel–2[szerkesztés]

A rakétaszondában négy darab Chick hajtóművet építettek, melyek összesen 27 kN tolóerőt biztosítottak. A rakéta hossza 3,7 m-re nőtt. A Petrel–1-hez hasonlóan 18 kg-nyi hasznos teher befogadására volt alkalmas, melyet 175 km-s magasságba volt képes juttatni.

Lásd még[szerkesztés]

• Skua (rakéta)

Források[szerkesztés]

• A Petrel rakétaszonda. Encyclopedia Astronautica. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
• Skua and Petrel sounding rockets. Rockets in Europe. (Hozzáférés: 2014. április 10.)